2017. augusztus 29., kedd

USA második rész: Arizona


Második nap
Arizona a sivatagi éghajlatáról híres, ebből mi is kaptunk egy ki ízelítőt, hisz a Flagstaff fele vezető úton 46 celsius fok volt.
Este, mire a flagstaffi szállásunkra értünk, már lehűlt az idő: alig volt 30°C.


Harmadik nap
Aznap korán keltünk, mert a közelben lévő, 3851 méter Humphreys Peak-et szerettük volna megmászni.

Az előrejelzés 30% esőt mutatott, így reménykedtünk, hogy a maradék 70% fog bekövetkezni, és nekivágtunk a 18 kilométeres túrának.
Az autóinkat az Arizona Snowbowl ski resortnál parkoltuk le, innen indult a túraút.

Sokáig mentünk felfele az erdőben, mígnem egy nyeregbe értünk, ahol megpihentünk, hisz innen már a csupasz sziklatörmeléken vezetett az ösvény.

Úgy tűnt, hogy már nincs sok a csúcsig, de a látszat néha csal... Alig értünk fel a csúcsra, megpillantottuk, amint egy jókora eső éppen felénk tart.

Hamar néhány fényképet, és már indultunk is le a hegyről, hátha nem kap el az eső. Már a nyeregbe értünk volna vissza, mikor rájöttünk, hogy amit esőnek hittünk, az valójában jég, és már kezdtek is potyogni a nyakunkba a jégdarabok. Mire leértünk az autóhoz, már bőrig voltunk ázva, de mentünk is haza átöltözni,


Negyedik nap
Negyedik nap Nyugat-Amerika egyik leghíresebb látványosságához, a Grand Canyonhoz tartottunk. Korán indultunk, mert egy darabig le szerettünk volna ereszkedni a kanyonba, de a déli nagy melegre vissza kellett érjünk a peremre.
Az autóinkat a Grand Canyon látogató központ parkolójában hagytuk, és itt ültünk fel a nemzeti parkon belül közlekedő narancssárga buszra, amelyről South Kaibab Trailhead megállónál szálltunk le.

Innen indult a 6 kilométeres túránk, melynek során 400 métert ereszkedtünk a kanyonban.
Az elején szerpentínesen mentünk lefele, majd egy hosszabb egyenes szakasz után, amelyet a kanyon falába építettek, elértük az Ooh-Aah Point-ot. Innen ismét szerpentínesen ereszkedtünk tovább, amíg elértük a Cedar Ridge-t, ahol megpihentünk, fényképezkedtünk, majd indultunk vissza a peremre.

A busszal még elmentünk a Yaki pontig, majd vissza a látogató központba.
A látogató központban buszt cseréltünk: a kék vonallal utaztunk a falu másik végéig, ahol a piros vonalra váltottunk. Ezen a vonalon sorra következtek a Maricopa és Powell pontok, majd a Hopi Point, ahonnan először láthattuk a Grand Canyon alján folyó Colorado River-t, bár még eléggé messze volt.

Ezek után még a Mohave és a Pima pontoknál szálltunk le a buszról körülnézni.

Mivel az időnk megengedte, napnyugta előtt még elmentünk egy közeli volkán kráteréhez, a Sunset Crater Vulcano-hoz, ideérve láttuk hogy a kisebbik vulkán peremére vezet egy túraútvonal.

A táblán 1 órát írt, hogy körbe lehet járni a vulkánt, még egy fél óra volt naplementéig, így gondoltuk, ha már itt vagyunk, megnézzük a vulkán pereméről a naplementét. Épp mikor felértünk, a nap akkor bukott le a fák mögött.

Lefele siettünk, hogy még a teljes sötétség bekövetkezte előtt érjünk vissza az autóhoz, így 25 perc alatt teljesítettük az 1 órás túrát.


Ötödik nap
Ötödik nap, útban a szállás fele, első megállónk a Horseshoe Bend parkolója volt, ahonnan egy 10 perces sétával juthattunk el magához a Horesshoe-hoz, ami egy reklámokból ismert festői szépségű kanyon, Page város közelében.

A kanyont a Colorado folyó ásta, amely itt egy 180 fokos kanyart vesz gyönyörű kilátást biztosítva az arra járó túristáknak.

Következő megállónk az Antelope Point Marina volt, ahol hajóra váltottunk, és azzal utaztunk tovább, először a Lake Powell-en, majd fel az Antelope Canyon-on ahol a szűk sziklafalak között kapitányunk csak nagyon lassan tudott manőverezni, de legalább volt időnk gyönyörködni a tájban.

Harmadik megállónk a Page melletti Glen Canyon Dam volt, amely egy, a Colorado folyó vizét duzzasztó gát.

Tovább autóztunk, mígnem elértük a Monument Valley nemzeti parkot, amelynek nagyrésze már Utah államhoz tartozik.


Jegyárak:

  • nemzeti park belépő: 80 USD (autónként) (ha több nemzeti parkba megyünk, ez az opció éri meg a legjobban, mert 1 évig az Egyesült Államok minden nemzeti parkjában érvényes)
  • Antelope Canyon hajótúra: 20 USD (személyenként)

Megjegyzések:
  • A Grand Canyon nemzeti parkban, ha igénybe vesszük az ingyenes buszjáratokat, minden megállónál szálljunk le menet, mert visszafele jövet a buszok nem állnak meg a legtöbb megállónál.

Képek
Első amerikai mókusunk a Huphreys Peak alatt 


Humphreys Peak

Grand Canyon

Grand Canyon

Grand Canyon

Grand Canyon

Grand Canyon


Sunset Crater Vulcano

Horesshoe Bend

Horesshoe Bend

Antelope Canyon

Glen Canyon Dam

Antelope Canyon

<Előző rész: California (I)

Következő rész (hamarosan)>

2017. augusztus 28., hétfő

USA első rész: California (I)



Az érkezés
Egy fárasztó, 12 órás út után repülőgépünk leszállt Los Angeles nemzetközi repülőterén. Miután sikeresen átmentünk a vámellenőrzésen, a terminál előtti buszmegállóhoz igyekeztünk, hogy a buszra felülve az autókölcsönző társaságnál felvegyük előre lefoglalt autónkat, amellyel a következő 3 hétben bejárjuk Amerika 4 államát.

Első automataváltós autónk lévén, elsőre nem tudtuk, hogyan kell vezetni, de mire az autópályára kiértünk, már egész jól ment a vezetés. A Los Angeles központjától délre fekvő Seal Beachre igyekeztünk, ahol aznap este ismerőseinknél szálltunk meg.


Első nap
Los Angeles Kalifornia legnagyobb, míg az Egyesült Államok második legnépesebb városa, több, mint 17 millió lakosa van.

Reggel, mire felébredtünk, a reggeli már az asztalon várt minket, hogy miután elfogyasztottuk, nekivághassunk Los Angeles felfedezésének.
A szomszédos Long Beachre mentünk, hogy egy szervezett hajós túra keretén belül bálnákat nézzünk meg természetes környezetükben, az óceánban.
A hajónk ki is futott a hatalmas kikötőből, elhaladt az óriási áruszállító óceánjárók mellett, majd utána meghallottuk, amint a túravezetőnk azt mondja: "Delfinek 9 óránál". Ekkor mindenki a hajó bal oldala felé fordult, és tényleg ott volt egy nagy csoport delfin.

 Mi is közelítettünk feléjük, és ők is felénk. Végül már a hajó elejénél is és oldalánál is delfinek úsztak, és 10 percig kísértek minket, amíg a kapitány el nem kanyarította a hajót, mert a távolban egy bálna vízoszlopa volt látható.

Közelebb érve megpillanthattuk, hogy amint a bálna levegőt vesz, jellegzetes vízoszlopot lő a magasba. Ezután még 3 bálnát néztünk meg közelről, mielőtt visszaindultunk volna a partra.
Miután visszaértünk, sétáltunk egyet a parton, ahol ebédeltünk is, majd úgy döntöttünk, délutáni programként bemegyünk Los Angeles belvárosába.

A központban sétálva elállt a nyakunk, hisz mind csak felfele néztünk, és csodáltuk a magasabbnál magasabb felhőkarcolókat, európai emberek lévén nem gyakran volt szerncsénk ilyenhez.
Már sötétedett, mire indultunk vissza a Seal Beach-i szállásunkra.


Második nap
Reggel az ismerőseink felpakoltak minket hűtőtáskával, rágcsálnivalókkal meg mindennel, ami egy csaknem három hetes sivatagi úthoz szükséges, és már indultunk is az arizónai Flagstaff nevű városba, ahol következő három napra volt szállásunk foglalva.


Jegyárak:

  • Bálna nézés: 35 USD

Megjegyzések

  • Az út szélén bárhol ingyenesen parkolhatunk, kivéve, ha az meg van festve valamilyen színnel (például: piros-tilos parkolni, kék-kerekesszékes parkoló, sárga-rámpás parkoló stb.)
  • A jelzőlámpás kereszteződéseknél mindig fordulhatunk jobbra, kivéve, ha ki van írva, hogy nem szabad (no turn on red)
  • A jelzőlámpa nélküli kereszteződéseknél annak a járműnek van elsőbbsége, amely először ér oda.

Képek

Queen Mary hajó


Délutáni csúcsforgalom

Los Angeles

A 66-os út Flagstaff fele menet többször is utunkba esett


Következő rész: Arizona>


2017. június 17., szombat

Tisza-tó: kajakozás és biciklizés

Tisza-tó Magyarország második legnagyobb tava és legnagyobb mesterséges tava a Tiszán, az Alföld északi részén.
A pünkösdi hosszú hétvégét a Tisza-tónál töltöttük: áteveztük illetve körülbicikliztük a tavat. A szállásunk egy poroszlói panzió volt.


Első nap.
Autóval mentünk át a tó tulsó partjára, Tiszafüredre, ahol kajakot béreltünk az Albatrosz-kikötőben. Miután megismerkedtünk kajakjainkkal, és elsajátítottuk (újra) az evezés csínyjait, a 4-es útvonalat követve (észak, észak-kelet) elkezdtük az aznapi útvonalunk megtételét, miszerint átevezzük a tavat, majd visszaevezünk Tiszafüredre.


Az első kereszteződésben balra fordukltunk a Tisza felé, majd mikor kiértünk a Tiszára, kereszteztük azt, és tovább folytattuk utunkat a 3-as, 4-es jelzésű útvonalon a fák között kanyargó Kis-Tiszán. Ezen a szakaszon könnyű evezni, mivel a sodrás is segíti a dolgunkat. A Kis-Tisza egy szakaszon közel halad a 33-as főúthoz; itt még jobban felgyorsul a sodrás, ezért gyorsan el lehet hagyni a zajos részt, és folytatni az evezést a végtelen csendben, amelyet csak egy-egy madár éneke szakít meg.
Hosszab evezés következett a végtelennek tűnő Kis-Tiszán, majd kezdtük hallani a motorcsónakok zaját a szomszédos tavon. A folyó bal oldalán egy keskeny vízfolyósót fedeztünk fel, amely mellett egy tábla állt azzal a felirattal, hogy "Porong-tava". Gondoltuk, benézünk. Úgyis van még elég időnk a továbbiakhoz. Megérte, hisz a szűk folyosó után egy közepes méretű tó volt nádassal körbenőve, és tavirózsák borították. A tó másik sarkában vizi madarak gyülekeztek. Addig már nem mentünk el, hanem visszafordultunk, és tovább eveztünk lefele a Kis-Tiszán.


Nemsokára egy fából épült kilátót pillantottunk meg a fák között. Úgy döntöttünk, pihenőt tartunk, úgyhogy kikötöttünk, és megpihentünk. A kilátóból szétnézve láthattuk, hogy Poroszló már közel van, szóval megtettük az útvonalunk kb. felét.


Kipihenten folytattuk utunk még egy kicsit a Kis-Tiszán, mígnem egy kereszteződésbe értünk, ahol élesen balra fordulva folytattuk evezésünk. Ez volt a legtávolabbi pont, ammedig elmentünk. innentől már csak a végcél fele kellett eveznünk.
Újabb kereszteződéshez értünk, ahol szintén balra kanyarodtunk, és az 5-ös útvonalon a Poroszlói-medence irányába haladunk tovább a nádas között.


 Egyszer aztán egy nagyobb tóra értünk, de a jobb oldalról nem tűnt el a nádas, helyenként erdővé is átalakult. Itt folyattuk utunkat, amíg a nádas el nem kanyarodott jobbra. Ezután keresztülvágtunk a tavon, és újra két nádas közé értünk, amely egyre csak szűkült és szűkült, mígnem fák közé értünk. Itt már olyan szűk és náddal benőtt volt a folyosó, hogy kajakkal is alig tudtunk menni. Ennek a folyosónak a végén ki kellett volna érnünk a Tiszára, de nem várt akadályba ütköztünk: egy földtöltésbe, amely a Tiszát választotta el a csatornánktól. Jobbhíján fogtuk a kajakokat, és átvontattuk őket a töltésen.


Gond nélkül kezdünk neki a "végső egyenesnek" a kikötőig.


Második nap.
A kajakozás utáni napra a tó körübiciklizése volt betervezve Proszló-Tiszafüred-Abádszalók-Poroszló útvonalon. A poroszlói Madárpart pihenőnél béreltük a bicikliket, majd nekikezdtünk a 70 kilométeres kerékpártúrának.


Miután megismerkedtünk az idegen biciklikkel, elindultunk a 33-as út felé a töltésen. Kevés tekerés után el is értük azt. Összesen 4 híd található a Poroszló-Tiszafüred között található szakaszon. Ezek mindegyikén a bicikliseknek a forgalomban kell haladniuk, mert nincs kerülőút, de az első és második illetve a második és a harmadik híd között lehet tekerni a főút melletti kisebb úton is.
Tiszafüreden a kijelölt biciklis utat követve újra visszakanyarodtunk a töltésre, és innen egy igen hosszú, de annál érdekesebb, megszakítatlan szakasz következett Abádszalókig.


Abádszalókon kérdéses volt, hogy átmehetünk-e a strandon, de odaérve láttuk, hogy "biciklisek számára az áthaladás ingyenes", ezért behajtottunk, és az ottani büféknél lángosos, sörözős pihenőt tartottunk.
Kipihenten tekertünk tovább a töltésen. Nemsokára kereszteztük a Nagykunsági öntöző főcsatornát, majd a kiskörei vízerőművet, amely a túránk legtávolabbi pontja volt, és innen már csak a végcél felé kellett tekernünk.
Innen egy kanyarokkal tűzdelt, megszakítatlan szakasz következett egészen Poroszlóig, amit viszonylag gyorsan letekertünk.
Fáradtan, de annál több élménnyel indultunk haza a megpróbáltatásokkal teli hétvége után.



Bérlésárak:
  • Kajakbérlés 1 napra: 2700 ft
  • Biciklibérlés 1 napra: 2500 ft




Képek

Porong-tava

Mielőtt átmásztunk volna a Tiszára...

"hallépcső"





2017. május 16., kedd

Tatabányai Vasalt Utak

     Tatabánya, a Vértes és Gerecse törésvonalában elhelyezkedő település a maga 72.000 lakosával 1974-ben négy község egyedülésével alakult várossá. 1950-ben megyeszékhely lett, közúti és vasúti csomópont, a Bécs-Budapest útvonal egyik fontos megállója.
Város fölé magasodó Turul szobor a bánhidai csata emlékét őrzi, és kedvelt kirándulóhely is egyben. Ezuttal nekünk is ide vezetett utunk.
     A turul alatt található sziklafalon 3 vasalt út vezet fel a szoborhoz:

  • Hét vezér/Öt vezér (C)
  • Kata (E)
  • Turul (D/E)
Ezek közül mi mind a hármat kipróbáltuk.

     Budapest felől az M1-es autópályát a tatabányai letérőnél hagytuk el, majd uticélunkban, Turul emlékműnél parkoltuk le autónkat.
Via Ferrata felszerelésbe öltözve, a parkolótól 20 méterre balra kiinduló, betonozott lépcsőn lefele indultunk a vasalt utak beszállási pontjához. Elsőnek a Hét vezér utat szerettük volna megmászni. Nyolcvan méter ereszkedés után a lépcsőről egy aszfaltútra értünk. Ezen balra fordulva, kb. 150 méter megtétele után a Kata út letérőjéhez értünk, de mentünk tovább, és kb. 50 méter után balra fordultunk a Hét vezér beszállója felé. Kevés emelkedés utá után el is értük azt.

A Hét vezér út a három közül a leghosszabb, egyben a legkönyebb út is.
Egy meredekebb és nehezebb nekiindulás után egy könnyebb, vízszintes kapaszkodás következik egy kötélhíddal megszakítva. 



Ezután egy hosszabb vízszintes szakasz következik kevés nehézséggel. Ezt a szakaszt a Kata út szakítja meg. Itt vigyáztunk, hogy ne a nehezebb Kata útra térjünk át, hanem a Hét vezér utat folytassuk. A kereszteződés után jön a Hét vezér legkönnyebb és legszebb szakasza: itt található a két leghosszabb kötélhíd, és ezekről nyílik az egyik legszebb kilátás Tatabányára.



A szikla tetelétől jelzett ösvény vezet vissza a Turul szoborhoz.  
Második Ferrataként a Turult választottuk. A Turul út fele szintén azon a lépcsőn indultunk lefele, ahol a Hét vezér úthoz, csak most nem mentünk egész le, hanem kb. a felénél eltértünk balra egy keskeny ösvényen a beszálló felé.

A Turul út a legrövidebb és nehézsége a Kata és a Hét vezér között található. A beszállótól két kábel indul párhuzamosan: az egyik D, míg a másik E nehézségű. Mitán a függőleges emelkedőt kimásztuk, egy vízszint szakasz következett, ahol végig csak kézből tudtuk tartani magunkat, mert a lábunknál sima volt a szikla, és nem volt lépés. 



Ez a szakasz egy hídban végződik, amelyről nincs kilátás, mert az erdőben, a fák között húzódik, de az élmény annál nagyobb...




Ez a ferrata közvetlenül a turul szobor mellett ér fel, úgyhogy a parkolóig nem kell sokat menni. Nekünk még ennyi sem volt elég, nekivágtunk hát a Kata útnak is.

A Kata út a három közül a legnehezebb, a mászó már közvetlenül a beszállás után nehézségekbe ütközik. Az első nehezebb emelkedő után egy hosszabb vízszintes szakasz következett, ahol végig karból kellett tartsuk magunkat, mert nem volt lépés a sziklán. Ezután egy terasz következett ahol kicsit megpihenhettünk a Kata út legnehezebb szakasza előtt: ez egy kb. 5 méter magas áthajlásos, teljesen fogás- és lépésmentes fal, ahol csak a ferrata kötele segíti a kapaszkodást. (A fal alatt van egy kiszálló a ferrataból annak, aki nem tud kimászni ezen a szakaszon. Ha a párkányon lefele (jobbra) térünk visszaérhetünk a Kata beszállójához vagy a Hét vezér első hídjához.) 



Az áthajlásos fal után egy könnyebb szakasz következett, majd a Hét vezér kereszteződése. A kereszteződést a legkönnyebb szakasz követi, ahonnan kiértünk a szikla tetejére.
A Kata út tetejétől jelzett út vezet a parkolóig.


Megjegyzések:

  • Megfelelő felszereléssel és szaktudással nem rendelkező túristák ne induljanak el a vasalt utakon.


Kapcsolódó: